Az edelényi L’Huillier–Coburg-kastély méreteit tekintve Magyarország hetedik legnagyobb kastélya

A kastély jelenlegi területén Jean-François L’Huillier 1716-ban kezdte el a kastély építését. A kőműves-, ács-, és más mesteremberek a Caraffa-ezredtől érkeztek, hogy hozzálássanak a hatalmas vállalkozás kivitelezéséhez. Az alapanyagokat a helyi kőbányákból, a fákat nagyobb távolságból szállították ide. A mész és a homok Szendrőládról jutott el az építkezésre, és szolgált alapanyagul a habarcskészítéshez, és a téglaégetéshez.

Az építkezésen egyszerre több, mint egy tucat kőműves dolgozott, akik segédek munkájára is támaszkodtak, így jobbágyok is részt vettek az építkezésben. Az építtető gróf halála után 14 évvel 1730-ban készült el a stílusában is egyedi épületegyüttes.

A kastély fénykora (1730–1820)

A legnagyobb átalakításokat az építtető Jean-François L’Huillier unokája, Ludmilla és férje, Esterházy István gróf idején végezték. Mind a kastély, mind a környezete megújult. A pár az iglói Lieb Ferencet bízta meg a szobák festésével, melynek hatására a legnagyobb összefüggő magyarországi rokokó falképeket festtették meg. Ludmilla halála után fia örökölte meg a birtokot. Dessewffy Ferenc azonban örökösök nélkül hunyt el, így a birtok és a kastély az államra származott vissza.

A Coburg-korszak (1831–1928)

A német Szász–Coburg–Gotha hercegi családból származó Ferdinánd herceg 1831-ben megvásárolta az edelényi uradalmat. A Coburgok Magyarországon a Felvidéken éltek, az edelényi birtokot leginkább csak befektetésként, gazdasági megfontolásból szerezték meg.

A település életében be is köszöntött a fellendülés, mivel 1845 előtt itt alapították meg az ország első cukorgyárat, és a birtokokon magas színvonalú mezőgazdasági tevékenységet folytattak.

A kastély földszintjét bérlőként a járásbíróság használta. Az épület állaga időközben romlásnak indult, mivel lényegében már 1820-tól nem használták főúri rezidenciának. A 18. századi franciakertet angolkertté alakították át. Az épület rövidesen olyan állapotba került, hogy elkerülhetetlenné vált a felújítás, amit 1910 és 1913 között végeztek el. A kastélyra neobarokk kiegészítések kerültek, a középrész fölé pedig egy magas manzárdtetőt emeltek. Íves patkószárnyakat építettek két, emeletes pavilonnal. A Coburgok 1912-ben a Bódvavölgyi Bányatársaságnak bérbe adták a kastély egyes részeit, azonban a társaság a kastélyból lakásokat alakított ki.

A Coburg-ok közel 100 évig birtokolták a kastélyt, amely 1928-ban végleg a magyar állam tulajdonába került: az épületegyüttest ekkor az Igazságügyi Minisztérium vásárolta meg.

Az állami tulajdonlás időszaka (1928-tól)

A minisztérium elvégezte a szükséges állagjavításokat, és átalakításba kezdett. Az épület földszintjén börtönhelyiségeket hoztak létre, valamint szolgálati lakásokat a fegyőrök számára, ill a járásbíró lakása is itt helyezkedett el. A pavilonokban az edelényi csendőrlaktanyát, valamint a város országgyűlési képviselőjének a lakását alakították ki.
 
A II. világháborúban pusztítás súlytutta a kastélyt. 1945-ben a szovjet parancsnokság költözött az épületbe. A háború után a település megvásárolta a sziget kastély mögötti részét, ahol sportpályákat építettek.

A pénzhiányhoz miatt sajnos nem sikerült számos érték megmentése sem, ez inkább a kényszerhasznosításokhoz vezetett. Megtörtént, hogy egyes, falképekkel díszített helyiségekben tyúkokat tartottak, az elektromos vezetékek helyét pedig több helyen közvetlenül a falképekbe vésték bele. 

Az 1980-as években az épületben lévő hivatalokat kiköltöztették, a lakásokat megszűntették, az üresen álló épület pusztulása pedig drámaian felgyorsult. 

A kastélysziget újjászületése (2009–2014)

Az Edelényi kastélysziget lepusztult épületeinek felújítását a Műemlékek Nemzeti Gondnoksága indította el. Az értékek megmentésére az intézmény „Országbemutató Programja” keretében kiemelt turisztikai pályázatok kidolgozásába kezdett.

A sikeres pályázatoknak köszönhetően az Edelényi kastélysziget rekonstrukciója két ütemben valósul meg. A 2,4 milliárd forintos első fejlesztési ütem eredményeképpen újult meg a kastély külseje, valamint belső tereinek kétharmada, illetve a szigetnek a kastélyhoz tartozó része, az 5,1 hektáros park. Emellett a Bódva folyó partján egy fogadóépületet és egy 70 személygépkocsi, valamint 8 busz fogadására alkalmas parkolóhelyet építettek, ahonnan a szigetet egy új gyaloghídon lehet megközelíteni. A munkálatok csak 2013-ban fejeződtek be.

2012. november 28-án kezdődött el a második fejlesztési ütem, ami a 900 millió forintos európai uniós támogatásnak köszönhetően, az önkormányzati tuladonú sportpálya megvásárlásával a kastélysziget egyesítését, valamint a kastély látnivalóinak a bővítését tűzte ki célul.

Az Új Széchenyi Terv Környezet és Energia Operatív Programjának (KEOP) keretein belül, 180 millió forintos európai uniós támogatással készült el a Holt-Bódva revitalizációja. A holtág az évtizedek során teljesen eliszaposodott és szemetes posvánnyá változott. Medrének, kanyarulatainak és rézsűinek helyreállításával, a vízpótlás megoldásával, valamint őshonos növények és állatok betelepítésével azonban 2012-re újra élővé vált. A revitalizáció 2,7 hektárt érintett. Ebből a holtág hossza 798 folyóméter, átlagos mélysége pedig 1 méter volt. A rendbetételt a növény- és állatvilág mentésével kezdték el, majd több mint 10 ezer köbméter iszapot termeltek ki és szállítottak el innen. A kastélyt ma már ha nem is mindenütt a régi medrében, de újra víztükör veszi körül, éppúgy, mint 300 éve, az építés kezdetekor. A sziget újjászületésétől kezdődően a L’Huillier–Coburg-kastélyegyüttes új neve Edelényi kastélysziget lett.

2013-ban, ugyancsak európai uniós forrásból múzeumpedagógiai foglalkozások kezdődtek a kastélyban. E foglalkozások a gyerekek számára is lehetővé teszik az élményszerű ismeretátadást.

Kastélysziget

A kastély építésével párhuzamosan, a Hold-Bódva ölelte szigeten egy franciakertet alakítottak ki, amelyhez üveg- és narancsház is kapcsolódott, természetesen a gazdasági épületekkel együtt. A 18. századi franciakertet a 19. század első felében az új tulajdonosok, a német származású Coburg hercegek angolkertté alakíttatták át.

A terület északi részét a kastéllyal együtt 1928-ban eladták a magyar államnak, majd a szigetet a II. világháború után végképp kettéosztották: a déli részen sporttelepet alakítottak ki, amivel a sziget korábbi egysége teljesen megszűnt. Az 1980-as évekre a korábbi kastélypark egyre elhanyagoltabb lett, és már csak egyes facsoportok emlékeztettek a 19. századi angolparkra, a 18. századi franciakert emlékét pedig csak a fősétány mentén álló, 1781-ben épült kis temetőkápolna őrizte meg.

A kastélyt eredetileg a Bódva szigetére építették fel. Már a 19. században elkezdték a folyó szabályozását, de az élőmeder mai nyomvonalát csak az utolsó, 1969-es szabályozás során alakították ki. A megmaradt Holt-Bódva-ág négy évtized alatt eliszaposodott és elkoszolódott. Revitalizációja 2010-ben történt meg, amelynek eredményeként az őshonos növényekkel és állatokkal ma már védettséget élvező, NATURA 2000 területként tartják nyilván.

Homlokzat

Az udvart a jelenlegi formájában 1910–13-ban alakították ki. A földszintes, íves épületek a 18. századi gazdasági épületek alapjain állnak. A ma is látható kovácsoltvas kapukat a bécsi Belvedere kapujának mintájára ekkor készítette Mátrai Zoltán kovácsmester, a leghíresebb korabeli műkovács, Jungfer Gyula tanítványa. A Coburg-korabeli felújítás során készültek a neobarokk szökőkutak is.

A kastély udvarai és a kert egy része alatt vannak azok a száz méter mély szondák, amelyek egy hőszivattyúrendszer alapját adják. Ez a korszerű, megújuló fűtési mód a föld hőenergiáját hasznosítja: a szondákban víz kering, ami lényegében a „fordított fridzsider” elve alapján a mélyben felveszi a föld hőenergiáját, majd a kastély termeiben adja le.   

A kastély főhomlokzata az itáliai barokk palotákat idézi, a két szélső torony viszont a közép-európai és magyarországi kora-újkori várépítészetre utal. A főhomlokzat figyelemre méltó díszítései a címerek, amelyek használata a lovagkorból eredő hagyomány. A nemes lovagok pajzsaikon megkülönböztető jeleket használtak a keresztes hadjáratok során, és ezeket a jeleket hazatérve is viselték. A nemesi családok később családi jelvényként kezdték hordani a kialakuló címereket.

Középen, legfelül két magyar ruhás vitéz Jean-François L’Huillier címerét tartja. A benne látható kettős kereszt a legfontosabb keresztény jelkép egyik változata, ami ez esetben nem a magyar címerből ismert kereszttel, hanem a tulajdonos szülőhazájának, Lotharingiának a címerében lévő kereszttel megegyező. A pelikán szintén keresztény szimbólum: Jézus Krisztusnak, ezáltal pedig az önfeláldozásnak és a szeretetnek a jelképe. A pajzs felett háromleveles heraldikai korona látható, ami a nemesi rangra utal. Az erkély fölött látható, latin nyelvű felirat magyarul így hangzik: „Ez a kastély a L’Huillier-család díszeként, örök dicsősségére fog állni”.

A kastély bejárata fölött a Szász–Coburg–Gotha család címere kapott helyet, amit öntöttvasból készítettek.

A belső udvar homlokzatának középrészén látható Jean-François L’Huillier és felesége, Marie-Madeleine de Saint-Crox kettős címere. A benne lévő kereszt a névre utal: a Saint-Croix annyit tesz, hogy Szent Kereszt. A horgonnyal együtt a teológiai erények, vagyis a hit, a remény és a szeretet hármasának szimbóluma. A rózsa a kereszténységben sok mindent jelképezhet, de leginkább Szűz Máriára utal. A címer alatti felirat magyarra fordítva így hangzik: „Ő császári és apostoli királyi felségének generálisa, az egri vár parancsnoka, L’Huillier János Ferenc szabad báró hátramaradt özvegye, edelényi és cserépvári örököse, L’Huillier báróné született Saint-Croix Mária Magdolna bárónő 1730.”

Az oldalszárnyak véghomlokzatain furcsa női fejeket és a kastély egykori tulajdonosának katonai karrierjére utaló fegyverdíszeket figyelhetünk meg. A kápolna 18. században elfalazott, déli ajtaja fölött Szűz Mária mellszobra látható, amelyet az 1910–13-as felújítás során helyeztek el ott. A déli udvart egy nagyszabású, többszörösen ívelt téglakerítés zárja le, amit 2010–11-ben építettek újjá ifj. Dessewffy Ferenc 1770-ben készült rajza nyomán, az eredeti kerítés alapfalain.